Jóni Barna



Nem szólít, nem vár, suhanna, de nem száll.
Eltörpült óriás. Szivárvány glóriás
fejének éke sörénye, tűz-lobogó -fényes.
Szemeinek zöldje, szerelemnek völgye...
Nem ölel, nem tárul, ajka nyíl', majd bezárul
szívével együtt. Helye, még ki sem hűlt,
kezemnek lágya bőrét kívánva, pelyheket szikráz.
Merengő kétely: talán van még hely
szívében. Csak egy kis zeg-zug, mely óvna!
De nem tud. Mert veszni hagytuk inkább.

Jóni Barna szerelmes verse



Csak halkan suttogom el neked
nem lehet, hogy nincs még eleged...
Veszélyes vizekre eveztem.
Most a gonosz, ártó szeleket
vitorlámból kirekesztem.
Hozzád hajózom újra, visszatérek.

Jóni Barna szerelmes verse



Nem építettem hamis tornyokat,
s a nyelvedet sem zavartam össze,
egyenes volt a szó, világos a beszéd,
hogy lelkeinket megkötözze...
Mint suhanó útszéli fák,

Jóni Barna szerelmes verse



Vízre hulló fény örömünkre táncol.
Tó tükörben ház iramodni látszik.
Égni mindig még, ragyogó szemedben
látva ha jönnél...

Jóni Barna szerelmes verse



Szürke felhők ellepik édes álmom,
áll az ész is, már pihenésre vágyik,
vér se csörged', vérereimben ásít,
álmosan alvad.

Jóni Barna szerelmes verse



Te vagy a vétkem, a szerelembérem.
Veled beérem, legyél az étkem,
italom
Vezérlő oltalom a fájó oldalon...
Szeress a sírig, szorítva  bíztat a
szív is
Egy szót szólj, otthagyom, bárki
hív is.

Jóni Barna szerelmes verse



Ha festő lennék, színezni is merném
arcát s fényét a bágyadt csillagoknak.
Az összes apró lámpást arannyal kiverném.
Égre smaragdfényt szórnék, hulljon rád ragyogva.

Jóni Barna szerelmes verse

Tartalom átvétel