Elmúlt szerelem



Már semmi sem ugyanaz mint rég
a szó fogytán van benned elég
hitemben már árva asszony vagyok
keservemben koldusként dalolok.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



S amikor a hold kapuját nyitja,
az éj ragyogásában
felcsigázott szerelmed lángja
megremeg ostobán,
s megalázott tört szavaiddal
keresel feleletet.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Ha vágyaid kavargó tüze kimúlt,
s távolodsz testemtől kiégetten
emlékezz feléd hajló testemre,
s a csókjaimnak csipkés selymére.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Tudod nem fáj már annyira hiányod
emléked koppan az üres semmibe,
vörös rózsák gyúlnak homlokomon
s a viharzó szomorúság oly nesztelen.
Valahol itt közel dicsőit a hajnal

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Belém hasít a gondolat,
magam mellett nem tudhatlak,
számtalan sötét éjszaka,
lelkemet úgy marcangolja.

Horvát Jánosné szerelmes verse



Száz gondolat ami fogva tart,
Nem létezik már az a vágy.
Idő sűrű félhomályában,
Már senki nem vár.
Elmúlt és vége lett,
A magány csendbe zár.
Elmúlt szerelem bájos érzelem
Viszlát.

Lőrincz Andrea szerelmes verse



Félek jöttödnek, mert lopva jössz
és semmibe vész
az ártatlan bűnös vezekelés,
félek ölelésed messzeségétől
varázsként elvész
mert mindent kezdünk elölről
oly nehéz

Vilhelem Margareta szerelmes verse

Tartalom átvétel