Elmúlt szerelem



A tópart sem változott, csak mi ketten,
emlékedet sokáig őrizgettem,
újra itt vagyok, hol az ég lángoló,
remény fénye halovány, pislákoló.

Kristófné Vidók Margit szerelmes verse



Ne légy nagyon szomorú,
ha fejeden nincs koszorú,
ne ejtsél sok könnyeket,
ha téged elfelejtettek.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Felépülsz bárhova mész
a jéghegyek sapkáján is megélsz
hegyes lépteid mind merészebbek
utánad csak egy sötét űr kerget.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Én már kicsúsztem az életedből
Csak az öregségem adhatom neked
Az elmúlt életem fájó emlékeit
De a boldogságot most is keresem

Müller László szerelmes verse



Már semmi sem ugyanaz mint rég
a szó fogytán van benned elég
hitemben már árva asszony vagyok
keservemben koldusként dalolok.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



S amikor a hold kapuját nyitja,
az éj ragyogásában
felcsigázott szerelmed lángja
megremeg ostobán,
s megalázott tört szavaiddal
keresel feleletet.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Ha vágyaid kavargó tüze kimúlt,
s távolodsz testemtől kiégetten
emlékezz feléd hajló testemre,
s a csókjaimnak csipkés selymére.

Vilhelem Margareta szerelmes verse

Tartalom átvétel