Isten hozott szép múlt, régi, nagy vágyak!
A szürkületben alig-alig látlak.
Egykor Nap szárnyai nyárban a hévnek,
hova lettetek színei a fénynek?
Szegény csillagom, ragyogtál szívemben,
s tékozlón bujkálsz egy sötét rejtekben.
Ki nem becsült téged, s rakott fiókba,
hogy itt porosodsz mellettem hiába?
Csak néhány fénykép… bájosak és lágyak…
Elfeledtelek, mégis megtalállak,
nézlek titokban, mert más nem láthatja,
mit is mondanék, mikor vágytam rája?