Mint villámcsapás jelentél meg az utamon,
Szívem perzselve mintha nem lenne írgalom.
A sorsom talán csak játszott kicsit velem,
Ismét sebet ejtve már így is vérző szívemen.
Elhitetve velem,hogy a boldogság kapuja,
Még bennem vagy
Ülök sebzett szívemmel a rideg szobámban,
Nincs velem senki sem csak a magány van.
Kavargó fejemben egyfolytában csak te vagy,
Pedig igyekszem elterelni rólad a gondolatokat.
De nem megy hiszen tele vannak emlékkel,
Álom voltál
Álom voltál egy csodaszép gyönyörű álom,
Melynél szebbet nem kívánhattam a világon.
Álom voltál de sajnos örökké nem tarthatott,
Egy pillanat alatt minden vágyam szertefoszlott.
Álom voltál mitől szebbet kívánni nem lehet,
Téged látlak
Téged látlak fűben, fában.
Téged látlak szép virágban.
Az égig hallik sóhajom,
már nem látlak, ez fáj nagyon.
Remény
Talán azt hiszed vége mindennek
És talán nem tudod az okát még ennek
De nem is kell tudnod
Elég annyi hogy már unod
Hogy minden nap ugyanazt teszed
Úgy érzed elment már az eszed
Szeretsz még!
Tilthatsz magadtól, s elkerülhetsz,
de elfeledni sose fogsz.
Elküldhetsz, és menekülhetsz,
s ha csókot tőlem sose lopsz…
Háló a lelkem
Törött tükörbe repedezett arccal nézek,
Elfelejtettem a múltat, szétszórtam a mozaikképet,
S feketére festem, hogy a valót mutassa,
Vörösre ajkam, mely torkodat harapja,
És vörös még a ruhám is a rácseppenő vértől,
szerelmes HAIKU a tíz legszebb magyar szóval
Elengedlek
Elengedlek, mert szeretlek
Valaha erre gondolni sem mertem,
Előttem most is úgy vagy,
Szemeid rám ragyogva nevetnek,
Én soha nem engedtem volna el kezedet,
Emlékek padja
Emlékek padján ülünk ketten,
ki átölel csak egy sziluett.
Sárba tapossuk a múltunkat,
posványba veszett a szeretet.