Úgy szeretnék beléd simulni,
beszívni aromás illatod, valósan
veled szuszogni, mélyen, könnyedén
finoman melletted létezni.
Álomként
Egyszerű vagyok de szótlan
szomjazom hűséget étlen,
friss vizet kíván a lelkem
csókokat termel a testem.
Ha beszélnék
Ha beszélnék, csengene hangom
oly messzire, mint halk sóhajom
ha lépkednék szökkenés lenne
szentségemtől messzire vinne
ha simogatnék, kezem megbénulna
arcodon maradna nyomban
Emlékszel -e még
Emlékszel- e még a napra
mikor zölden gurultak szőlők
mikor a boldogság délelőttjén
kacagásunk repült szellőkön,
mikor a nyárnak derekában
szépnek láttuk a tegnap holnapját,
sárga fényben úszott bánatunk
és arany szállal szőttük sóhajunk.
Pillanatok
Most még kéregetek
alamizsnát, dúdolok énekelek,
de röpke felhő takarja szemedet
hitvesed így mégsem lehetek.
Az ismerős idegen
A sok percek múlását nem vitatom,
mert nincs semmi mondanivalóm,
s szelíd kezekkel eltávolítom
a rám nehezülő szomorúságom.
Áldottam Istent
Vártalak remegve,
áldottam Istent
hogy nekem adatott
e igazi szerencse
reményeket szőttem
s vártam az alkalmat
ünnep költözött
merészen szívembe,
mert, kit nagyon akarsz
magadhoz viheted
annak lelket áldozhatsz
akár egy életet.
A felelet
Félek jöttödnek, mert lopva jössz
és semmibe vész
az ártatlan bűnös vezekelés,
félek ölelésed messzeségétől
varázsként elvész
mert mindent kezdünk elölről
oly nehéz
Hatalmad
Karjaimba tartalak már rég
testemben él a dicsőség
félig lehunyt kék szemed
lángot szór felém s melenget,
őrzőm arcod puhaságát
szelíd szívednek dobbanását.
Magasra emelem karom
Mint ősi templomok bélelt boltozata,
márvány karokkal hordom szíved,
tavaszi lombos színes árnyalatban
bennem van minden érzős sejted.