Álmomban már szembe néztem veled.
Álmomban már megfogtam a kezed.
Álmomban tetszettél nekem,
most, hogy találkozzam veled?
Nem szólít…
Nem szólít, nem vár, suhanna, de nem száll.
Eltörpült óriás. Szivárvány glóriás
fejének éke sörénye, tűz-lobogó -fényes.
Szemeinek zöldje, szerelemnek völgye…
Nem ölel, nem tárul, ajka nyíl’, majd bezárul
szívével együtt. Helye, még ki sem hűlt,
kezemnek lágya bőrét kívánva, pelyheket szikráz.
Merengő kétely: talán van még hely
szívében. Csak egy kis zeg-zug, mely óvna!
De nem tud. Mert veszni hagytuk inkább.
És ha majd
És ha majd fellegek úsznak az égen
és vissza verődik a nap tükrén
a hajnalnak szőke fénye,
a rebbenő titkom remegve ejtem
hogy szellő se ismerjen meg téged.
Mert fénye vagy rejtelmemnek,
Engedd!
Engedd, hogy a nyomodban járjak,
követlek téged akár az árnyék,
s ha föléd vetülnének árnyak,
elűzöm, ne érjen bántó szándék.
Nélküled
Az idő nélküled elmúlik,
szét válnak percek,idök,
téboly csend fekszik mellettem
kopognak szerelmet, véletlent .
Ott leszek
Ott leszek
Látod, hiába kereslek
mindenhol, csak emlék
futkos szemérmetlen
lelkemnek rácsain,
úgy könnyeznek szemeim
és koldulok esztelen semmit,
hiába fáj az emlék.
Mit tegyek
Érzéketlen, fáradt szívem
nem tombol már,
mit tegyek vagy mit súgjak
ha vágyaim elsimulnak,
kívántalak az egekig
könnyen, lengén,
szemérmetlen gondolattal
az elrontott nyomorommal,
Ha csillag uralja
Álomra vágyunk,
de szívünkön száz seb,
mi fáj és könnyezik
és csak árnyak lakják
bár a táj némán ég
gyöngyös víz cseppek
oltják libegve
a borongós kedved,
én vágylak téged
Ha kell
Szívemben vagy, ha égre tekintek
csillag szemmel,
ha a hold ragyog kékes füstösen,
szerelemmel.
Most nagyon kéne
Most nagyon kéne, hogy szeress,
gyermekké lettem, aki retteg,
mosolyod kell, hogy rám nevess,
fülembe súgj, és úgy ölelj meg!