Szemed festi kékre az eget,
kicsi szívem csak érted repes.
Gyógyír vagy számos sebemre,
Neked írtam eme versemet.
Gyönyörű hajad, mint illatos tulipán,
ragyogó szemed, akár a legszebb óceán.
Selymes ajkad, egy vörös rózsaszál,
mosolyodnál szebbet nem látott a világ.
Süt a nap, közeleg a május,
késő este állítok be fástul.
Feltámad a szél, szavakat súg,
Eltűnök, mire a nap felvirul.
Sosem voltam jó költő,
Mindig csak egy zsörtölődő.
Érted mégis bárhonnan kitörök,
Ezt épp a buszon körmölöm.
Régóta kínoz engem a magány,
De sorsom szerencsére rád talált
Nélküled nincs meg az a varázs,
nem tudom, szeretsz-e, ez itt a talány.
2015 április 26. Barbarának