Mezei virághoz hasonlítasz engem,
Oly szépnek találsz egyszerűségemben,
Kedvesebbnek, szebbnek kertek rózsáinál,
Érettük, cserébe, engem oda nem adnál.
Nekem is te vagy a legkedvesebb, legszebb,
Számomra az egész világot jelented,
Mindenkinél jobban szeretlek én téged,
Senkivel, Kedvesem, fel nem cserélnélek.
Nem tudom, annyira mit szeretek benned,
Meleg tekintetét szelíd szemeidnek?
Csendes, halk szavaid? Jóságát lelkednek?
Nem tudom, de nagyon… igazán szeretlek.
Szeretlek… Eszményi, tiszta szerelemmel,
Oltár a te képed, ábrándos lelkemben.
Imádság a neved… átszellemül lelkem,
Csendes áhítattal… amidőn kiejtem.
Titkon szerethetjük egymást… fájdalom,
Szeretlek kedvesem, – ha tiltva is vagyon.
Felejteni az igazit soha nem lehet,
Szeretlek akkor is, ha a sírhant betemet.
nagyon szép és ngyon leköt