Hiányzol

Nyugalom szele, mely kinn simogat engem,
hiányod nehezebben viselem.
Hegyek előttem – dombok mögöttem,
göröngyös az út melyen jöttem.
Könnycsepp arcomon mely érted gördül,
szívem szorul össze, gondolataim körül.
Nagy csendben csak fák hűvös szele simít,
lelkem a fájdalomtól visít.
Szeretlek, ne felejtsd el soha,
az élet hatalmas csoda.
Versikémmel köszönöm, hogy vagy nekem,
hiányzol drága egyetlenem.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
1 Hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Anonim
Anonim
2015-05-07 21:31

szep

1
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x