Mennyi izzás kering körülöttünk,
s a szívünk belülről izzadnak
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.
Mert fájnak a kimondatlan szavak
s féltemben feléd fohászkodnak
de óvakodj tőlem,mert akarlak
s ha az idő téged is megkínoz
mind idegenebb leszek neked
szüntelenül felejtenél
csókok nélkül.
Mert annyi ibolyántúli fények
remegnek kergetőzve
a mindenségnek éjszakáján ,
s összezavart kigyúlt érzékeim
feléd hajladoznak szerelmesen
és szétrobbannak sürgetően,
remegő húsodba marva
fájdalmam.
Mert mindenhol csapdák vannak
egymásba csapodnak hasztalan
a megkínzott gondolatok,
de testemből kirobban az akarat
villámló csillagaival,
és szélben keringenek ziláltan
míg érzékeid nyirkos zugába
viharként becsapodnak,
meleg akaratodba.