Tehozzád (3)

Ahogy elém toppant szépséged
könnyű eleganciája,
ahogy átcsapott felettem lényed
egész Óperenciája,
úgy hulltál húsomba, szívembe
vöröslőn, mint a meggy,
hallod-é, s érted-é, Te egyetlenegy?

S én azóta minden nap felöltlek
mint az ajakpírt,
sőt, magamba veszlek, mint ostyát,
templomos papírt.
És csodás világod fodrozó göndör
lankás táján,
benned gázolok, s mégis nélküled, árván.

Megosztom valakivel...
0 0 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x