Tehozzád (2)

Te vagy a lényeg önmagammal szemben.
Te vagy az egyensúly, veled teremtve
bennem.

Jó és rossz vagy, rejtélyes másik véglet;
szép vidék, mély vihar, mindig épp az
ellentétem.

Lényed, mint sarki fény az étert, úgy vonz!
Te vagy az egyetlen aki mellett nem
unatkozom.

Mert a sok permanens-bárgyú lélek kába
sekélye közt lánggal ég lelked furcsa
dialektikája.

Mint fény az árnyékkal sosem békélve,
bilincsként viszlek, – sebződve, botolva,
de szeretve téged!

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x