Szeretnék még nyárban maradni
arany hullámos szigeten,
testemre csillag fénye szikrázzon ,
futó szél gyöngén altasson.
Szeretnék éjszakai csöndben,
vállamra kibontott hajammal
hallgassam a tenger vad moraját ,
s a sirályok tompa suhogását.
Kísér egy ösztönös ősi eszme,
keresi múltamnak fájó sóhaját
szürke homok oldódik szívemben
uszályként a ,nyárnak nyomdokán .
Testem még nincs felkészülve
elhagyni az idő kéjes perceit ,
együtt az ősz, s a tél menetén
játszanak, bús szívem leheletén .
Búcsúzni kell halk Bach zenével
álmodni mindig súlyos tisztaságot ,
s a teljes zűrzavar villogó határán
egy nemes cselló hangja muzsikál .
s a teljesen meggörbült hátammal
mélyen szuszogok egy új akkordban ,
lassabban engedem el a tegnapot
mohón simogatom az új holnapot . [W.B.]