Ha, csak az marad mit adsz,
oly koldusnak érzem magam,
s részvéttel csókolsz balgán,
bár illatos rózsából születtem,
s úgy szállnak el ékes szirmaim
szárnya nő szegény hitemnek.
Mert számomra adós maradsz
bár szánalmasan mosolyogsz ,
de ,te ismered szívem lüktetését
és tudod hányat dobban szívem
a percekben,veled ellentétben
oly kis madár vagyok ketrecben.
Gyógyításul hűtlenségedért
szeretni merem szenvedésem ,
s lágy testemnek balzsamához
simogatom saját irgalmam ,
a jövendő szerelem nevében
vágyam vágyaddal fog kezet.
Megtalálsz engem térdepelve
bár oly gyenge a női testem ,
de rám hárul a bocsánat kérés
bár nem fogom már rég kezed,
de tudom többé nem vétkezel
asszonyi szívem révébe érve.