Míg meg nem ismertelek, nem is tudtam tán,
Mi a mindent elsöprő igaz boldogság!
Lehet, ezért nem volt tartós a boldogság.
De rád találtam,s tudom, mi a boldogság.
Ahogy megismertelek, Te is tudtad már,
Szerelembe sodródni, az a boldogság!
Tudtuk mind a ketten, ez tartós boldogság.
Nélküled a magány van, nem a boldogság.
Amíg ismertelek mindketten tudtuk már,
Csókunk, ölelésünk, igazi boldogság!
Biztonságban éltünk, ó, minő boldogság!
Őrülten szerettünk, mert kell a boldogság.
Élhettél volna még én egyetlen drágám!
Földi léteddel elmúlt már a boldogság,
Csak álmomban tudom én, mi a boldogság.
Gyáván, hamar itt hagytál Te, s a boldogság!