Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Ne higgy
Ne higgy annak ki rád nevet
Ki esküvel fogadja hogy szeret
Még annak se ki könnyet ejt
Mert ki könnyen sír könnyen felejt
Mert ki szemedbe néz némán
Az szeret téged igazán!
Valakinek
Egész életemben valakire vártam.
Úgy érzem e valakit, benned megtaláltam.
Elrabolta szívem két szemednek fénye.
Ajkamon ég édes csókjaidnak íze.
Ha majd egyszer
Majd ha egyszer vége e világnak,
Remélem rám is jobb idők járnak,
Ismét felszabadult lélekkel, szellemmel,
Melyet most még nem érthet meg ember,
Köszönöm…
Mint a sakktáblán a fekete és a fehér
úgy simulunk egymáshoz Te és Én
felkavarva a múlt kihűltnek hitt hamuját
csak állunk,s nem tudjuk hogyan tovább.
Olykor
Olykor észre sem veszed
Mennyit ér egy élet,
Már öltél embert,nem egyet,
De nem bánom míg szenvedsz.
De ha mégis?
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dulásban.
Nincsenek véletlenek
Közel vagy hozzám s mégis oly távol
Bár szívemben velem vagy bármikor és bárhol
S ha szemedre nem jő álom és hangomra vágyol
Egy telefon és én egy szerető szóval készen állok
Holdvilágos éjszaka
Holdvilágos éjszakán tested
Testemen ég lelkünk egybe ér
A nyugalom tengerén Szeretsz?
Kérdem én és te lágyan,
Fülembe súgod
Mindig van remény.
A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt ragyogott fölöttünk.
Sürű jegenyesor, platán
Csoport nézett le ránk középen,
Nyugalma, csöndje fönségében
Sötéten, mint a Notredame.