Mezítláb sétálok a nyári réten,
talpamat harmat símogatja.
Veled voltam itt nagyon régen,
lelkem emléked bontogatja…
Megható mindent átélni újra ,
lebegni szemed kék tengerében.
Testem tűzben ég s vágyik a múltra,
a fájdalmas valóság börtönében…
Hívogatón hullámzik a zöld takaró,
vígasztaló szavakat susog a szél.
Szerelmünk tanúja volt a pillangó,
s a kicsiny csermely is erről beszél…
Hófehér felhők úsznak a magasban,
tudom, hogy onnét vigyázol rám.
Sokáig voltam az élettel haragban,
hisz TE voltál a mindenem, Drágám!