Egy pillantás, egy mosoly oly sokat mond,
Mert lehet zord, vagy gyilkoló, gőgös, ami pokol.
Ó milyen más a pillantás, mikor félig nyílt szemek,
Fekete, zöld, vagy kék zománca rád nevet.
Kivirágzott Világ
Csend s homály fedi el a múltat
S ez a törnénet a jelenbe is nyúlhat
Ne engedd hogy ő írányítson s megvezessen
Engedj utat a jónak hogy megkeressen
El sem tudom hinni…
El sem tudom hinni, hogy amióta ismerem,
Engem rajta kívül nem tud érdekelni senki sem.
Nem tudok egy fiúra sem úgy nézni, mint rá,
Minden megfogott benne, pedig barátnője is van már.
Amit érzek
Sajnálom sajnálok mindet amit tettem,
De ezt jóvá tudom nem tehetem!
De mégis szeretném bocsánatom kifejezni,
E versikébe mindent elmondani!
Szeress
Te vagy nekem a nap,a hold,s a csillagok,
Nélküled sötétbe borulnak a nappalok!
Te vagy nekem a vágy,s a tűz?
Mely mindig a karjaidba űz!
Nélküled nem vagyok egész,
Érted a fájdalom úgy emészt!
Múló pirkadat
Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat, mert még hisz a csodákban.
Vadvirág
Égig érő virágok,
de mindnek szirma hullt.
Tiszta hanggal kiáltok,
de színe megfakult.
Gesztenye
Két gesztenye elbujdosott
Barna lomb mögé,
Bújócskáznak nevetnek ott
Rejtekem felé.
Nélküled én…
Mint virág,mi vázában kókad,
Hó,ahogy a tavaszi fénytől olvad,
Mint romvár,hol ember már nem jár,
Madár,ki üres fészekre száll,
Mint a Hold,mi csillag nélkül marad,