Nincsenek nagy terveim.
Nincsenek nagy kéréseim.
Nincsenek nagy vágyaim.
Nincsenek nagy álmaim.
Dacolás az idővel
Mikor sűrű sötét felhő hiteget,
Hideg szél fújja a testeket.
Az emberek mind jól felöltöznek,
Az állatok is fedél alá költöznek.
Hangos dörgések törik meg a csendet,
Villámok világítják meg az eget.
Életem értelme
Sokat gondolkoztam eddig a létemen,
Vajon mi lehet benne az értelem?
Az elejéről nincsenek nagyon emlékeim,
Az óvoda óta vannak csak képeim.
Sajnálom
Sajnálom, hogy úgy érzed nem vagyok hozzád való
Ezek szerint nem vagyok neked elég jó.
Szeretném ha boldog lennél!
Egy magadhoz valót keresnél.
Kitől nem kell félned, s szeret
Sajnálom
Kopár a jelenem,
Szégyen a multam.
Eljött az ideje,
Mikor vége az útnak.
Kicsimnek
Nélküled rossz felkelni reggel,
Akkor olyan, mintha élve temettek volna el.
Ha nem vagy velem szenvedek,
Olyankor úgy érzem, nem is létezek.
Lehet, hogy néha tévedek,
Te vagy az
Te vagy az akinek életem szentelem,
Te vagy az kivel öröm lesz életem.
Te vagy az akivel vidám lesz minden napom,
S te vagy az kinek a lelkem odaadom.
Neked
Mezítláb sétálok a nyári réten,
talpamat harmat símogatja.
Veled voltam itt nagyon régen,
lelkem emléked bontogatja…
Időskori szerelem
Már fátyolos szemmel mézem az arcod,
Látom mi olyan szép volt valaha csillagom,
S Te megfogod már reszkető kezemet,
Olykor a redőkön egy könnycsepp lepereg.
Te vagy mindenem
Te vagy a hajnal, a reggeli ébredés.
Te vagy a nappal, a ragyogó napsütés.
Te vagy az éjjel, a csillagok fénye.
Vágyaim tüze, minden reménye.
Te vagy a szenvedély, Te vagy a szerelem.