Moziban



Az álomgyár kockái peregnek a filmszínházban,
én is ott ülök veled, ünnepi ruhámban.
Te a filmet nézed, én meg téged,
szeretnélek érinteni, jobban érezni közelséged.

Beszívni bőrödnek selymes illatát,
ajkamon érezni csókod zamatát.
Szeretném, ha én lehetnék a végzeted,
ha mozihős módjára menthetném életed.

Popcornt rágcsálsz a cselekménybe merülve,
én meg csak sóvárgok, melletted ülve.
Hogy mi járhat fejemben, talán nem is sejtheted,
hogy lényeddel szívem, mennyire rabul ejted!

Miklósi Sándor szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?