Vallomás

Érzéketlen ember vagyok,
tudják ezt a kicsik-nagyok.
Vitatkozni mindig merek,
el is hagytak az emberek.

Régen csak a pénzt szerettem,
végül aztán tönkrementem.
Azt kérdezem: „Mire volt jó –
a sok strapa meg a sok hűhó?”

Lassan ötven éves vagyok,
s hírnevem bizony nem ragyog…
De egy szép lányt úgy szeretek,
hogy őérte majd megveszek.

Keveset beszéltem vele,
ám a szívem mégis tele,
Álomszép ő, mint egy virág,
Tőle is szebb ez a világ.

Megosztom valakivel...
5 1 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x