Lépcsőkön rohansz le elém
Lábaid hangja dobol, zenél
Kíváncsi vagy rám, ez az első
Mert még nem láttál sehol
Lépteidből ítélve gondolom
Csodálatos lesz! Nem tudom,
Lépcsőfordulóban feltűnik
Alakod, már tudom, akarom
Vigyázok rád
Megjelenésed oly kecses,
Vakító fényességgel érkezett,
Kitárt karokkal jössz felém,
Hozzám bújva szorosan fonod körém,
Lehet, hogy csalóka álom!
Mivel szerelmes szívemet táplálod,
Ha én rózsa volnék (2)
Ha én rózsa volnék…
Verset hozzád ezret írnék,
Rád vigyáznék, tüskétlen lennék
Szerelmes verseim könyvbe vésném,
Illatomat csak te lélegeznéd,
Szerelmes percek
Szerelmes percek, szálló gondolatok
Megállítanám, hogy ne menjen tovább
Térdeidet átkulcsolva csókolnám,
Rád figyelve lesném ajkad, némán
Vágyutakon
Két vágy, sosem lágy,
De mégis vajon mire vár?
Hisz míg e kettő fertő,
Addig nem lesz menthető.
Szirmot bont a szerelem
Elgyengült a vihar, mely egész éjjel tombolt,
Úgy sírt az égbolt. Könnyezve zokogott.
S nálad kószáló álmom a hajnallal visszatérve
Ablakomon esőcseppként kopogott.
Kéz a kézben
Kéz a kézben sétálnék felhők közt veled
az érzés mint szájamban olvadó édes méz
mint mikor tavasszal jő s ébred a kikelet
Ó,ha adnád kezed, a pokol is megirigyelné.
Érintésed érzem
Árnyakba olvadó, halkuló zajok,
a szürkeségben bíbor nap andalog,
fák közt rózsafényben bujkáló alkony,
táncot jár süvöltő szél a fájdalmon.
Kérdés egy magyar lányhoz
Én most azt mondom
Amit hallani te nem akarsz
Elutaztál a pasidhoz
Újzélandba menni klassz
Tartok attól ha a napfényt meglelem eltűnik mindenem
Becsukom szemem újra megjelensz
S miután kinyitom eltűnik mindenem
Eltűnik a világ s vele minden érzés
Szabadság, kín szerelem és féltés
Talán ez a rendje, hogy eltűnjön minden