Csendes percek

Késő őszi holdfénynél vártál
S én repesve siettem feléd.
Szemem csillogott az örömtől,
Mikor közelembe kerültél.

Titokban te is vártál rám.
S mint néma gyermek, szótlanul,
Halkan, lágy mosollyal
Csókot leheltél gondtalanul.

Utunk tovább vezetett
Mesebeli tájon át.
Kiskunyhóba toppantunk,
Körülötte sötét, csendes volt a határ.

Egymás mellett ültünk szótlan.
A néma csendet a csók váltotta fel.
Szemedbe néztem, s testeden át
Éreztem minden rezzenésed.

Simogató karjaid közt
A pillanat egy örökkévalóság.
Lelkem húrjai felcsendültek
S éreztem, akarlak a csókjaidon át.

Testünk egybeforrt némán.
Szívünk egyre jobban lüktetett.
A vágyaink egymásra találtak.
Boldog percek voltak mindezek.