Holdad vagyok

Leperegtek órák, napok, hetek, évek,
Elszörnyedek milyen gyorsan megy az élet.
Szürke az ég, rideg, sötét és fénytelen,
Villanydróton szürke kis madár ébredez.
Céltalan vándorlok, keresem a múltat,
Kerget egy álomkép, agyam egyre kutat.
Rémlik, csak álmodtam, hogy itt voltál egykor,
Most, hogy nem látlak már tűnt a fény, s egy szebb kor.
Napom voltál egykor, most a Holdad vagyok,
Vonzásod körében keringek, haladok.
Időnként remélem, elérhetlek végre,
Ám akkor eszmélek, álom volt, s már vége.
Rég nem lennék, ha Te nem ragyognál elő,
S nem vonzana folyton a mágikus erőd.
Ez az erő adja életem értelmét,
Megőrzi szívemben szívednek szerelmét.

Megosztom valakivel...
4.5 4 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x