Végzetem ó Marie lábadnál élni hogy
Elmondjam úntalan Ó mennyire szeretlek
Ó gyönge hang ó gyönge hang hogy becsapott
Azt se tudom ma már hogyan kell írni verset
Madzsar Türki
Fekete szemü szemöldökü!
Szeretlek én, te ‘s megszeress.
Narancscsecsü, keskeny derekü
Szeretlek én, te ‘s megszeress.
Tehozzád
Még mindig benned görgetem időim.
A törékeny árnyakat, a foszló múltat,
és hamvadt emlékeimet hozzád igazítom.
Szeretném, ha szeretnél
Szeretném, ha szeretnél
Mint még senki, ölelnél.
Csókjaiddal becéznél,
S nem lenne számodra más,
Csak is Én!
A Szerelem Filozófiája
Folyóba ömlik a patak,
tengerbe a folyam,
a szellő-nász széllé dagad,
a szél széllel rohan.
Az Utolsó Vers
Olyan szívósan álmodtam terólad,
Ahányszor mentem, annyiszor beszéltem,
Annyiszor szerelmeskedtem árnyékoddal,
Hogy nem marad nekem belőled semmi.
Mert Szemben Ülsz Velem…
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
és nincs mellette az enyém,
ahogyan megszoktam a fotografiákon
és előszobák tükörén;
Ki Viszi Át A Szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
A Szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden gondom;
Rózsám keze fejem alja,
Szíve szívem nyúgodalma.
Búcsú (Feleségemnek)
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak –
ajtódat be ne csukd.