Fűz Kata

Fűz Katát keresem,
szóljon, aki látta;
egyebe sincs jelesen:
tulipiros láda.

Tulipiros ládikó,
hét a lakatja,
benne ruha ragyogó,
sose mutogatja.

Nem mutatja kincsért,
az egész világért,
csak egy bohó versért
egyedül magáért.

Tudom én, tudom ám,
azt a régi verset;
künn tanultam a tanyán,
elátkozott herceg,

disznófertő sara mellett,
öreg fűzek árnyán,
ott fogadtam hű szerelmet
neked, kis királylány,

ott fogadtam: elmegyek,
mindenről letéve,
érdemelni szerelmedet,
a világ végére.

Fűz Kata, hol vagy?
Itt a világ vége;
had’ ölellek, had’ csókollak,
szívem üdvössége;

Fűz Kata, Fűz Kata,
nyisd ki a ládádat;
mutasd meg a, mutasd meg a
selyemrokolyádat!…

Megosztom valakivel...
0 0 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x