Ha kellek Önnek,
adja tudtomra, kérem,
hisz oly lázában él,
hasadni készült szívem,
mely szelíden szórja
álmodott vágyait,
s búcsúkor az újért,
mosollyal csókot int.
Ha kellek Önnek,
ne habozzon, kérem,
hisz oly nagyon várom már
megölelni kincsem,
azt a nyugalmat, szerelmet,
mi bánatában ül,
azt a szerény békességet,
mely nékem csendesül.
(Eino Leino: Nincs menekvés c. versének hatására)