Vágyakozás

Mikor végre újra megfoghatom kezed,
Gyöngéd csókjaimtól becsukod a szemed,
S vágyaink vulkánként lávafelhőt törnek,
A fojtó fájdalmak végre nem gyötörnek,
Mikor újra mindent elsöpör szerelmünk,

lázas csókjaid hiánya összetör,
forró ölelésed vágya meggyötör.
kedves mosolyod ha nincs már, szenvedek,
úgy hiányzik, hogy mondhassam: szeretlek.

Meg nem érdemlem én szelíd tekinteted,
Meg nem érdemlem én izzó szereteted.
Meg nem érdemlem én forró ölelésed,
Kedves mosolyodat, lázas törődésed.
Meg nem érdemlem én azt, hogy hozzád érjek,
Meg nem érdemlem én, hogy bármit is kérjek.
Meg nem érdemlem én, hogy esélyt adj nekem,
Hogy szorosan megfogd még egyszer a kezem.

arcomon lehulló könnycsepp homokszemként karcol
sebekben fuldokló szívem szerelmedért harcol.
nem tud lelkem csillapodni, felkorbácsolt tenger,
tartsd még egy kicsit kezedben, tartsd és ne engedd el.

forró csókod lágy ízét még itt érzem az ajkamon,
s tested forró lüktetését miden áldott hajnalon.
kívánom, hogy átöleljél, ne engedj el, karolj át,
s érezzem bőröd illatát, hozzám simult bársonyát.