Mióta megláttalak,
lelkem mélyén felkelt a Nap.
Pirkad a világ,
mi addig oly üres volt, s hallgatag.
Várlak…
Este, mikor álomra hajtom fejem,
Téged látlak, és rád emlékezem.
Hogy jössz felém s szeretsz,
Karjaidban tartasz és átölelsz,
Igaz ez, hogy szeretsz?
Karjaidban tartasz és átölelsz?
Sára
Dobog a szívem hogy dobog
Pedig csak rólad álmodom
Elönti testemet a vágy
Olyan jó emlékezni rád.
Add nekem
Add nekem az éjszakát,
hogy veled álmodhassak.
Add nekem a nappalt,
hogy szerelmedre vigyázhassak.
Barkaág
Barkaágat tettél a cserépbe,
És megeredt egyetlen egy kis ág,
Elrepült a szerelem oly messze,
De visszahozta a nem múló vágy.
Hajnali vágyakozás…
még hajnali vágyak ölelnek át engem,
és ábrándos álmokból ébredek én,
a pirkadat színe már lángol mellettem,
és szétárad lassan az ég tetején.
Csillagboldogság
Az üstökös az égen
Csavargott ezredévnyit,
E szó nem is jó talán
Egy csokor világvégnyit –
Megszokta már a magányt,
Habár ő társra vágyott…
De, efféle üstököst
Ugyan már még ki látott?
Moziban
Az álomgyár kockái peregnek a filmszínházban,
én is ott ülök veled, ünnepi ruhámban.
Te a filmet nézed, én meg téged,
szeretnélek érinteni, jobban érezni közelséged.
vágyak szárnyán…
mikor teljesen ellazultan fekszel mellettem, én figyellek, kedvesem.
s látom a vágy benned életre kél, oly kihívón, szabadon, kecsesen,
lelkedben kitárulsz, s vidáman lebegsz a világ végtelen csillagtengere fölött,
erőt ölt benned a felhevült szenvedély, s lángra gyúl a többi érzelem között.
Randevú
Hiába várlak minden este
bizsergő izgalommal lesve
órámat percenként,