Kéz a kézben sétálva
Nevetgéltünk beszélgettünk egymásba bódulva
Megmásztuk a cseresznyefát
Kiköpködtük mind a magját
Kiköptük mint a múltat
Ami már nem kell és untat
Örültünk egymásnak mint homokozó gyermek
Kik együtt egymásnak és lélekben is egyben
Másra nem gondol csak mi fontos és itt van jelen
Aztán az idő szorításában a dombnak és tájnak varázsában
Motorra kell ülni
Együtt egy új úton elindulni
Várni hogy e csoda
folytatódjon
És soha meg nem állni hogy a varázs megmaradjon.
Subscribe
0 hozzászólás