Hajnali ébredés szürke félhomály
Ködbe burkolozott téli táj
Magányos szív mely csendben kalimpál
Szomorú fátyolos tekintet némán lesi magát
Jöjjön a jövő mely már a kapuban áll
Üdvözlünk a hosszú és rövid romantikus versek, megható, szép szerelmes költemények online gyűjteményében. Válogass kedvedre a vidám és szomorú hangulatú írások közül, ha valamelyik elnyerte tetszésedet és úgy érzed érdemes, oszd meg a többekkel is! A szerelmes-versek.info válogatott versgyűjteményében megtalálhatók ismert költők és amatőr poéták versei, ha van számunkra saját költeményed, küldd be bátran! Szerelmes versek, szép idézetek mindenkinek.
Volt egyszer két pár
Az ablakból látsz egy boldog párt,
Mosolyogsz, de mégis fáj.
Neked csak a magány jutott,
Elénekled az egyik ismert duót.
Nincsenek véletlenek
Közel vagy hozzám s mégis oly távol
Bár szívemben velem vagy bármikor és bárhol
S ha szemedre nem jő álom és hangomra vágyol
Egy telefon és én egy szerető szóval készen állok
Nem, soha már
Egyszer régen nagyon távol, ki szakadtunk a világból
Nem is tudtuk mit cselekszünk, ösztönösen csak megtettük
Az a furcsa az egészben, hogy belenéztem a szemébe
Ma, Riannak
Rég elfeledett szomorú mese
Talán már nem emlékszel Te sem
Pedig ott voltál velem
De nem csak Te, az összes őselem
Tűz,mely nehezen szelídíthető
Levegő,melyből szabadság meríthető
Kiben Örül, Hogy Megszabadult Az Szerelemtől
1
Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek,
Szerelemtől nincsen bántása én szívemnek,
Vagyok békességes, én elmém már csendes,
nincs gyötrelme lelkemnek.
Milyen volt…
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
Elbocsátó, Szép Üzenet
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Harminc év után
Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi létben gyász sorunk betölt.
Találkozunk – irgalmas végezet! –
Utolszor, egyszer még, a – sír előtt.
Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz
S helyet cserél bennünk a fájdalom;
És folyni látom, majd ha már késő lesz,
A megbánásnak könnyét arcodon.
Holdvilágos éjszaka
Holdvilágos éjszakán tested
Testemen ég lelkünk egybe ér
A nyugalom tengerén Szeretsz?
Kérdem én és te lágyan,
Fülembe súgod
Mindig van remény.