Két gesztenye elbujdosott
Barna lomb mögé,
Bújócskáznak nevetnek ott
Rejtekem felé.
Földön ülve mezítelen
két szép kis bogár,
mind a kettő engem figyel,
kergetőzne már.
Libben-lobban könnyű fátyol,
zúg a vízesés
Tűzzel, vérrel elvarázsol,
Valós és mesés.
Földre ránt az égi álom
Mellé húz a vágy,
Bőre illat, elsimítom,
lángol, hangja lágy.
sóhajt, mikor szíve dobban,
s egy a két világ,
teste mámor, lelke roppan,
körme belém vág!
Fájdalom, most kéjes ária
másodperces ár-apálya,
reszket, robban ő s a párja,
S zúg a bársony éj.