Nem tudom,hogy miért lehet,
hogy kétségek viharába vagyok a bodogság helyett.
Az élet miért bánik mostohán velem,
s a szívemben csak gyülik a félelem.
Feláldozzam az életem?
igy a boldogságom meglelem?
Nem tudom,hogy miért a bú,
jutott nekem mely szomorú.
Tudom hogy hibás vagyok én is,
de ennyi büntetés elég lenne mégis.
mégis sulyt az élet haragja,
és az igazságot letagadja.
Miért nem valósult meg az álom,
pedig teljes szívemből ezt kívánom.
Hogyan változtassak rajta,
hogy szenvedjek, miért akarja.
Szenvedésem mikor múlik el,
talán ha életem áldozom fel?
Minden földi rosszat eldobok magamtól,
talán az úr megkimél a mennyei haragtól.