Csak Érted vágyom, csak rólad álmodom új mesét.
Bús óráimban Te hozol felém reményt.
Csapongó képzet szárnyain repülök én feléd,
álmát a lélek viszi a lábad elé.
Egyedül
Itthon ülök egymagamban, s lelkem messze jár.
Téged keres, Téged kutat, meg mégsem talál.
Közel vagy és még sem érlek, nem találok Rád.
Ha megfoglak, tovalibbensz, mint egy délibáb.
Csak hallkan és lágyan…
Álmaimnak tündöklő csillaga,
meddig kacérkodsz még oly’ édesen?
Miért nem veszed észre, hogy hozzád
egy porszem, halk dalokat énekel?
Szív a padba
Padba rovott kicsiny szívek,
ide ülök, meséljetek.
Évtizedek megviseltek,
úgy, mint engemet az élet.
Talán
Talán, vagy nekem a Fény,
Talán, Fénynek az Árnya,
Talán, lehetnél a Nap,
Talán, annak Leánya!
Talán, ha hozzád szólna,
Talán, epedve várna!
Talán, várhatod holnap,
Talán, talán, talán Ma!
Kedvesemnek
Egymás mellett csendben fekve,
Kezem a kezed keresve,
Mily’ csodás így együtt veled,
Foghatom a kicsiny kezed.
Suttogva a kedves szavak,
Mind-mind szívemig hatolnak.
Mond kedvesem, hallgatlak,
Magány
Magány sivár óráiba,
Helyemet én nem lelem.
Nincs lelkemnek maradása,
Vissza soha nem tére.
Tűzszekér
Belém hasít a gondolat,
magam mellett nem tudhatlak,
számtalan sötét éjszaka,
lelkemet úgy marcangolja.
Sors
vetett ágyam magányában
gondolkodom, hol hibáztam
talán nem is vagyok vétkes
galád sorsnak a keze ez
boldog voltam kis időre
beleszólt a sorsnak keze
mennyi-mennyi szép estéken
Intelem
Intett anyám…
Édes lányom,
erényedre vigyázz nagyon,
leánynak legnagyobb értéke
Isten adta tisztessége.
Könnyelműen meg ne tedd,
amit tilt a becsület.
Még a pap össze nem ád,