Belém hasít a gondolat,
magam mellett nem tudhatlak,
számtalan sötét éjszaka,
lelkemet úgy marcangolja.
Oly szép volt minden teveled,
hittem, vége nem lesz sosem,
ám a kegyetlen pillanat
elragadta álmaimat.
Jött ő tűzszekéren dőrén,
és maradtam magamra én,
ármány áldozata lettem,
maradt könnyhullató keservem.