Kerestelek a föld-morzsa agyagízében,
az ablakon át bepréselt napsütésben,
a kósza szél bolyongó tekintetében,
a daloló nyár éji tábortüzében,
Ha majd egyszer
Mennem kell, mert vár rám a fény,
szívem tüze teérted ég.
Most úgy fáj minden, sajog bennem
úgy érzem most el kell mennem.
Gondolatban
Szellők szárnyán, küldöm sóhajom feléd,
Szívem legszebb dallamát: Szeretlek Én.
Utadat járva, hallgassad a szellő mit susog,
Madarak trillázó éneke mit dalol,
Magányos sétán
Csendben sétálni lenne egyszer jó,
mikor odakinn leesett az első hó.
Kint csodaszép hófehér a táj,
de itt valahol belül a szívem fáj.
Mai Kékszakállú
Kimondtad hát a végszót:- részedről játék volt, nem szerelem!
Buta kis flörtök bús orgiái, mik lelkedig föl nem értek:-
mély nyomot nem hagytak szíveden…
Téged másfele sodort az érzelmek árja,
Flórának
Most azon muszáj elmerengnem:
hogyha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága szenem,
lehunyhatnám fáradt szemem.
Álmodj tovább
Ne add fel az álmaid soha
Hisz nélküle nem élhetsz
Ha egyedül vagy, s bánt az élet
Néz fel az égre, s álmodj tovább
Testem lángol..
Testem lángol, kívánlak Téged,
hagyd, hogy ma este összeforrjak Véled..
Én a Tiéd, Te az Enyém,
ez az álom titkon remény önt Belém..!
Engedj az álmoknak, ne rombold szét,
Más és több ez…
Nem barátság.Más és több ez, mert
megmenthet vagy elveszejthet
-Te is tudod – belül feszül már
a hurok !…
Nem barátság.Más és több ez, mert
„pokolra ” visz vagy a ” mennybe ”
zokogó szerelem
Búsan, komoran mindig előre nézek,
Mik voltak elmúltak, lassan, véget értek.
Nem gondolok arra, milyen volt az életem,
Nem volt ez más… csak egy zokogó szerelem.