Égj, szív

Érzem még? Vagy már lassan pusztulok,
míg nézem hosszan a sok csillagot?
Érzem az estét, a reggeleket,
szeretem egyszer megszült életemet,
mint tiszta tónak hűs csöndjét itt belül,
mi holdas nyári éjeken felhevül?

És dalolni! Tud még dalt a szívem
vak mámorban, bódult szerelemben?
Viszi-e vágy vér-csókokba testem,
alvó parazsam lobban-e féktelen?
Bírom-e erőm; a kívánkozó,
kívánni hívó kigyulladt lázat,
a húsomat tépő, vad játszmákat?
Lesz még sebem és rózsatövisem?

Vagy elalszom gyenge, felhőtlen éjen,
ha kínozna egy eltitkolt érzelem…?
Ó, dobbanj meg szív, még szakíts magadnak,
ha maradt benned síró öntudat!
Égj, szívem, sodró, nagy szédületben,
kívánj és hömpölyögj hűségesen.

Megosztom valakivel...
3 1 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x