vágyat kelt a mozdulat
titok ül a szádon
hozzám bújt a pillanat
karjaimba zárom
Ma sem mondom szebben
Volt amikor én is a tévhitben éltem.
Az igazi kincseket csillogásban mértem.
Azt gondoltam érték, csak az lehet mi fényes
Kézzel tapintható, ízre pedig édes.
Álmodj jövőt!
Szerelemnek hívom azt olykor,
Mikor lelkem lelkedhez hozzáér,
Csókol az elmém ezerszer és kóbor
Gondolataimmal tágul a tér.
Ilyenek vagyunk
A gondolatok tengerén,
Hűvös patak kék vizén,
Várlak.
Bűvölet
A kövekkel csacsogó hullámok zaja,
part menti fák titkokat suttogó hangja,
vágyakról mesél, sejtelmes gyönyört ígér.
Csillagok reszkető fénye még felragyog,
vers folytatása >>>Táncolva ölelj
Halkan, lágyan szólal meg a zene,
szívünk együtt dobban az ütemre,
nesztelenül lebegve ölelj át,
érezzük a tánc édes varázsát.
Karomba zárlak
Tenger áradással víz alá merülnék,
fodrozódó hullámokkal egyesülnék,
ringatnak, ölelnek a bársonyos habok,
ég felé szállnak szelíden derűs dalok.
Kulcs a szívedhez
Ecsettel festenék bíboros színeket,
Hold ezüst sugarát, a bársony íveket,
tündöklő csillagfényeket ég vánkosán,
az örök körforgást, édeni változást.
Nem szakad el a szál….
Egy kis szál, egy szirom,
S a kezed, ha fogom…
Nem szakad el a szál,
Hozzám köt már, Babám!
Örök pillanat
Átölel minket az ébredő csend
Elnémulnak a hangoskodó neszek
Testem most pihenni hagyom és
Egy odaadó, szerető lélek leszek