Álmodj jövőt!

Szerelemnek hívom azt olykor,
Mikor lelkem lelkedhez hozzáér,
Csókol az elmém ezerszer és kóbor
Gondolataimmal tágul a tér.

Belépsz a szívem ajtaján halkan,
A küszöbre vigyázol, átléped azt,
Itt van helyed mindig, ha baj van,
Vagy csak velem várod a tavaszt.

Van helyed, mikor aludni próbálsz,
Párnát lelsz bennem, tedd le a fejed,
Ha nem tudsz aludni, csak lábat lóbálsz,
S tekinteted szívem plafonjára mered.

Emlékkel teli, nézd mennyi kép,
Rólunk készült mind, mióta ismerlek,
Újra és újra beléd szeretek és még,
Mindezen túl én mélyen tisztellek.

Aludj a szívemben, vigyázok én rád,
Takaród emlékek, mit múltunk szőtt,
Jelen a párnád, álmodd így meg hát,
Hogy váltsuk valóra a közös jövőt.