Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik!
Jegyesem már, kit akartam, Juliánnám!
Jegyesem már Juliannám! – örömöm hajnala tetszik!
Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.
Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasan
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
Szeretlek, kedvesem!
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyű termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Míg Szeretlek – Élek
Amíg engem szeretsz,
meg nem halok, élek.
Sarkcsillagként vezetsz,
haláltól nem félek.
Fürtjeid tekergőztek
Fürtjeid tekergőztek, mint a kígyók,
a boldogság mezején, kebleden.
Hová nézzek, míg hajad igazítod?
Rendezd fürtjeid! Kegyelmezz nekem.
Mert engem szeretsz
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mester asszonya
Az ölelésnek.
Szerelmes Vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.
Virágzó cseresznyefák
Mandula-utcán az éjjel
láttam egy nyíló kicsi fát,
épp rásütött a Hold,
fehérlett rajta a virág.
Azt hittem, hogy mandulafa,
pedig cseresznye volt.
Ha látom arcát…
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él, ha szép arcát csodálom,
vígasztal arca, s bátorít, ha félek,
e kedves arcért kínomat se bánom.