Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él, ha szép arcát csodálom,
vígasztal arca, s bátorít, ha félek,
e kedves arcért kínomat se bánom.
E tiszta arc értelmed ád a létnek,
e bájos arc felém nevet sugárzón –
imé az arc, amelyről úgy beszélnek,
hogy nincsen párja széles e világon.
Nincs szem, amely szebb játékkal igézne,
se bőr, amelynek rózsásabb a lángja,
se száj, amelynek édesebb a méze.
Mikor szavamra les, előttem állva:
repesve szállok Ámor édenébe,
hol nincs, ki nálam többre, jobbra vágyna.