Mikor először beszéltünk,
nem gondoltam volna,
hogy te leszel az
életem nagy lovagja.
Jó nekünk,
csak az a baj,
hogy az idő eljárt
felettünk.
Sajnos az idő elszáll,
mint ősszel a gólya,
de mi most itt vagyunk
szerelmesen összebújva.
Most már tudom, hogy
mindig rád gondoltam,
te vagy az, kivel
összebújtam álmomban.
Minden idő, amit veled
tölthetek, s annak
minden percét
boldogságban éljem meg.
Nincs időskori szerelem?
Miért is gondoltam mindig ezt?
Hát nekem megadatott,
s most boldog vagyok.
Már nem úgy élünk,
mint a nap,
csak úgy, mint az alkonyat,
szerelmesen egymásnak.
Már csak egyet kéne
elintéznem, s a
jó Istennel
Megbeszélnem.
Segítsen nekem.
Ha már ilyen sokára kaptam
őt meg, had élhessünk
egy pár évvel többet.