Vilhelem Margareta



Mikor örökre elváltak lépteink
bonyolult szöveteink fodrosan
csüngtek lágyan a szeretetnek
zöld lángjaiban beburkoltan,

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Csókok súlyától teherrel
két karral méred
ölelésekből pattanó vágyad
ezernyi álomittas kéjjel,
míg véredben virul a kikelet
s tűzben lángol
érzékeny izzadó tested.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Itt állok langy tavasznak kikeletén,
mellemből szállnak üres sóhajok
sebzett testem már nem az enyém
de magamból magammá tudom.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Már semmi sem ugyanaz mint rég
a szó fogytán van benned elég
hitemben már árva asszony vagyok
keservemben koldusként dalolok.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



S amikor a hold kapuját nyitja,
az éj ragyogásában
felcsigázott szerelmed lángja
megremeg ostobán,
s megalázott tört szavaiddal
keresel feleletet.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Szememben az igézet szivárványa
kőrül rajongja tested
míg ajkamon cseresznye virága
szelíd varázsban
bontogatja szirmait hófehéren
csalogatva szerelmed.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Látod vagy nem látod
hallod vagy nem hallod
a zene neked szól
hozzád könyörög egy végben.

Vilhelem Margareta szerelmes verse

Tartalom átvétel