Szépnek tűnő imádság



Illatot lehelt Rád a tavasz,
elillant a rideg mozdulatlanság.
Elméd és tested között hajszálnyi arasz,
hogy merj cselekedni.
Nem értesz engem még mindig,
próbálsz megfejteni.
Hevesen verő szíved dallamára,
komponálok egy imát.
Izzó arcodon elfáradt rúzsnyomok,
melyeket nem bírsz elrejteni.
Nedves ajkad vonalait követve,
nem tudok felvélni hibát.
Tekinteted gyomorgörcsé fakaszt,
elmém tiltakozik, szívem behódol.
Elém társz egy végtelen szakaszt,
melyben az érzés tovább él,
s többé már semmi sem aggaszt.

Lengyel Anita szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?

Hozzászólás

Hozzzszolsok rsakor krjk az ltalnos netikett szablyait betartani.
CAPTCHA
Szeretnénk tudni, hogy valóban nem egy robot szeretné az űrlapot kitölteni és beküldeni.
10 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.