Boldog szerelem
Nem tudtam eddig mi, az hogy szabadság
Nem tudtam eddig mi, az hogy boldogság
Hisz bezárva éltem eddig én nélküled
Nem volt napsütés és nem volt szeretet
Szeretem azt, ahogyan rám nézel,
Szenvedélyes pillantásoddal, s oly hévvel,
Ahogy vadul csókolsz egész testemen,
Beleborzongok, és úgy élvezem…
Mit is tudnék mondani, arról mit érzek irántad…
Semmi mást csupán izzó, forró vágyat.
Te vagy aki számit és fontos nekem,
Te vagy az éjszakám és te vagy a reggelem.
Valahol távol, létezik egy ország,
Messze túl a képzelet határán.
Az az a hely, ahol álmodunk szépet,
S az a hely az, ahol valóra válik minden.
Vajon miért vagy te szívem választottja?
Nem tudom... de ezen nem is gondolkodtam soha.
Talán mert a rózsa oly gyönyörű, s illatos,
Vagy, mert a hangya oly ügyes és szorgos.
Tökéletes… mit is jelenthet ez?
Véleménye mindenkinek más és más,
Egyeseknek életcéljuk lesz,
Másoknak marad csupán álmodozás!
