Álom

Álmomban még ifjú voltam,
s egy szép lánynak a udvaroltam.
Vittem neki rózsát százat,
vérvöröset, sudár szálat.

Egy nap aztán hozzám lépett.
Némán szemembe nézett.
Megmarkolta karom elébb –
s vállalta hajtotta fejét.

Éreztem, hogy ő kell nekem,
megölelni de szeretem !
Sok kínom volt életemben,
de azt most mind elfeledem.

Simogatom copfos haját,
cirógatom fülét, nyakát.
Csókolgatom üde ajkát,
lágyan szorítom a karját.

Megosztom valakivel...
5 2 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x