Álomra vágyunk,
de szívünkön száz seb,
mi fáj és könnyezik
és csak árnyak lakják
bár a táj némán ég
gyöngyös víz cseppek
oltják libegve
a borongós kedved,
én vágylak téged
Ha kell
Szívemben vagy, ha égre tekintek
csillag szemmel,
ha a hold ragyog kékes füstösen,
szerelemmel.
Ha bánt valami
És ha megbánt
Téged valaki,
jöjj hozzám,
jöjj panasszal,
súgjad fülembe
sóhajtásokkal,
és tedd rám
az ajkad.
Ha révedezel a
sötétben, a
szemed én vagyok
Neked, utadat,
jelzem a
Itt vagy
Itt vagy, de lelkem üres,
haragos, reszket szennye
büszkeségem kevés,
hogy takarja a szót benne,
csak ölelésre volna kedve.
Mi volna
Mi volna, ha nem volnék,
én neked,
ki tartaná az oszlopot
testednek,
bús hangom
kihez szólna,
ha nekem senkim
sem volna,
balga táncunk
kivel táncolnánk,
ha nem lennénk
barátnak barát
A vágy
Semmi sem olyan, mint a vágy,
részegen hozza a lélek hajnalát,
az idegeknek feszült keresztje,
a bódult testnek halk szelleme
úgy némán tördeli a szívedet
ringatja nap-árnyék a testedet
Szerettelek
Szerettelek téged,
harmatos hajnalon
a piros rózsa dombon
az erdei avarban
megtört viharokban,
napnak a fényében,
holdnak kékségében,
hulló csillagoknak
remegő zavarában
a nagy sötétségben,
Amikor
Amikor először
csókoltál veszettül,
suhantak szellők
a fák között lángok
ágakat gyújtottak,
a Hold nevetve
nézett, s a csillagok
veszett táncot jártak.
Amikor először
öleltél vadul,
Ez vagy nekem
Az alkonynak szélét,
az Éggel összefűzném,
s várom az estét,
tenyeredbe tenném,
a hajnalnak pírját,
a szobádba vinném,
s a Napnak sugara,
testeddel játszana.
Hajam apró virágok
Ringass még
Ágyamban fekszem
nyugtalan testtel,
sodrom a perceket,
számolom szüntelen,
ha ringatna az álom,
múlna a fájdalom,
mert a vágyak íze
oly hamar elszáll.