Előtted megyek
te énelőttem
a koranap aranylánca
csilingel kezemen.
Hová mégy – kérdezem
feleled – nem tudom.
Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.
Előtted én
te énelőttem.
Egy kapu előtt mégis megállunk.
Megcsókollak
te nem adsz csókot
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.