Vágyálom

Sok mindent az életben megéltem
Zárt szívemet emiatt féltem.
Elfolytottam saját valós énemet,
Remegve éltem eddigi létemet.

Eleget szenvedtem! Boldogságra vágyom!
Tudom ez csak egy hamis álom.
Nem szeretnék többé Más lenni,
Én! Saját magam szeretnék lenni!

Mindenem odaadtam eddig mit tudtam,
Ajándékba ezért csak kihasználást kaptam.
Zokogó lelkemnek egy szerető társ kell,
Érdek nélkül, csak igaz szerelemmel.

Lehet-e az élettől ilyen nagyot kérnem?
Eljutok-e odáig, hogy már nem kell félnem?
Tiszta szívemből mindent megtennék érte,
Elmennék akár a világ végére.

Mikor lesz már tényleg, ez igaz álom?
Vagy csak tévhit? S csak én várom?
Ezt nem hinném, mert nem így látom
Lelkem tudja ki az igaz párom.

Elejétől kezdve, hogy Őt meglátja
Dübörgő ménes lesz szívem dobbanása.
Lángra gyúl testem, s én hagyom
Eloltani az életben soha nem akarom.

Égető érzésem iránta nem marad titkon,
Lépten-nyomon mikor lehet tudtára adom.
Nem tudom mi lesz még ennek a vége,
Igazzá válik-e az álom? Majd megtudom Tőle.

Megosztom valakivel...
0 0 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x