Szüntelen bánkódnom,
Érted fohászkodnom,
Szomorú szívemet,
Igaz hivségemet,
Elbúsúlt elmémet,
Mulandó éltemet
Mi haszna kínoznom?
Panaszló óráim
És szempillantásim,
Kivánt örömimben,
Majd mintegy kedvemben,
Mért vagytok eszemben,
Emlékezetimben
Elmúlt víg napjaim?
Látom, hogy eszemben,
Midőn jár elmémben
Itt szomorúságom
Ott szíves vígságom,
Régi barátságom
Mostanyi rabságom
Mikép fáj a szivem.
Édes szép termeted,
Angyali szépséged
Kínozza lelkemet,
Epeszti szívemet,
Rontja víg kedvemet,
Víg természetemet,
Tőled távul lévén.
Nem vigasztaltatom
Inkább kínoztatom
Szomorúságomtúl,
Régi vígságomtúl;
Nagy szeretetemtűl
Vidám szerelmemtűl
Éltemet fogyasztom,
Igy tehát mit tegyek,
Búmban hová legyek?
Kínozzam lelkemet,
Sértsem én szívemet,
Fogyaszszam éltemet
Igaz hívségemet?
Inkább árván élek.